A Szentföld első magyar nyelvű leírója
Írta: Admin - Dátum: January 09 2009 07:28:21
Páter Kiss István Jászberényben született, 1733. november 18-án. Őt Mátyásnak, ikertestvérét Jánosnak keresztelték. "Minthogy olly igen egy formájúak voltunk születésünktől fogva, hogy szüléink is különbözést közöttünk különben nem találhattak, hanem az én jobb kezemre veres pántlik köttetett megüsmerésre" - írta.articles: raffaello-bolseno_k.jpg

Az ikrek együtt jártak elemi iskolába, azután a pesti piaristákhoz is, és tizennyolc éves korukban, 1751-ben egyszerre léptek Szent Ferenc fiai közé a szécsényi kolostorban. Mátyásból szerzetesi nevén István, Jánosból László lett. Együtt szentelte őket pappá a váci megyés püspök 1757. április 9-én.

P. Kiss István első állomáshelyén, Gyöngyösön számtartóként szolgált. Ezt követően Jászárokszálláson, majd 1763-tól Kecskeméten tanított, ahol néhány évvel később iskolafelügyelővé választották. 1766. május 10-én a kecskeméti rendházból indult el a nagy útra. Útközben adományokból élt, mert szegénységi fogadalma miatt pénzt tilos volt magával vinnie. Szerzetes társai fogadták be egy-egy éjszakára, s látták el néhány napi élelemmel. Valamelyik jóakarója bádogból skatulyát csinált neki, ebben vitte "mindenkéjét". Útipoggyásza egy breviáriumból, imakönyvből, nyolc "földabroszból" (térképből), egy pár zsebkendőből és egy "témás kalamárisból" állt.
articles: szk1.jpg
Velencében ült hajóra és nem kevés viszontagság - tengeri vihar, kalózveszedelem - után Alexandrián át érkezett meg a Szentföldre, ahol három évig rendje jeruzsálemi házában teljesített szolgálatot. Betlehemet, Názáretet s a többi szent helyet természetesen mind bejárta. Tapasztalatairól terjedelmes beszámolót írt, előbb latinul, s ezt a XVIII. század utolsó évtizedében dolgozta át magyarra. Munkájával hitbéli buzgalomra kívánta serkenteni olvasóit, vagy inkább hallgatóságát, a rendházakban ugyanis szokás volt étkezés közben építő jellegű szövegeket felolvasni. Célját így fogalmazta meg: "Amiket láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, tanultunk a szent helyeknek, azokat a magyar hazánkban a mi édes nemzetünkkel közölhessük mind szóval, mind írással".

Írása nyomtatásban csak két évszázaddal késõbb került a nagyközönség elé. Üzenete ma is aktuális: "...legalább a csendesen balítélet nélkül olvasóknak, vagy a könyvet olvasni hallgatóknak lelki javakra s hasznokra lehessek és õket is e szent helyeknek távulvaló tiszteletére felébreszthessem."

(Forrás: Hírös Naptár, *Honismeret, 2004 *Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon *Missziói lapok, 1866 * Péter László: Szegedi ferencesek)