Egy valenciai konferencián Marzia Boi spanyol kutató megerďż˝sítette: A leplen elektronmikroszkópos vizsgálattal azonosított pollennyomok a két évezreddel ezelďż˝tti kor legfinomabb olajainak és keneteinek növényi alkotóelemeire utalnak - amelyeket feljegyzések szerint Kis-Ázsia-szerte használtak a temetkezésnél –, és rendkívüli módon maradtak meg az olajokkal együtt a szövetbe ivódva. A lepel így aligha lehet középkori másolat.

A Baleár-szigetek egyetemén kutató palinológus elďż˝adásában kifejtette: „A leplen található – és a lepel származási helyéhez kötďż˝dďż˝ – pollennyomokból kiderül, milyen olajokkal és kenetekkel kezelték a leplet és a holttestet. E le nem bomló részecskék kétezer éves temetési szertartást idéznek. A pollen az olajoknak köszönhetďż˝en beivódott a szövetbe, s így egy rendkívüli történelmi esemény láthatatlan bizonyítékául szolgál.” Zsidó szokás szerint ugyanis a holttestet és a halotti leplet pontosan megszabott szertartás szerint olajokkal és illatos kenetekkel kezelték.

Boi elektronmikroszkópos vizsgálata a lepellel kapcsolatos régebbi pollenkutatások (Max Frei, Danin és Baruch) néhány tévedését is kiigazította. Amit anemónapollennek véltek, valójában pisztácia pollenje; amit pedig Ridolfia segetum és Gundelia tournefortii (palesztin articsóka) pollenjeként azonosítottak – Danin és Baruch úgy vélte, ez utóbbi szúrós levelébďż˝l készülhetett a töviskorona –, valójában az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) családjába tartozó Helichrysumtól (szalmagyopár) származik – mutatott rá a szakember. Ez a növény adja a leplen található pollen 29,1%-át.

„Valamennyi fellelt növény entomofil (rovarbeporzású), vagyis virágporuk nem a levegďż˝ben terjed, hanem rovarok által. Ez azt jelenti, hogy közvetlen kapcsolatnak kellett lennie [a pollenek és] a temetésnél használt növények vagy más anyagok között. Az azonosított pollenek az ókori temetési szertartásoknál leggyakrabban használt növényekhez tartoznak, és jelenlétük arra utal, hogy a leplet és a holttestet olajokkal és kenetekkel dörzsölték be.” A pisztáciafa levelébďż˝l, termésébďż˝l és kérgébďż˝l kenetként is használt balzsamot, a szalmagyopárból pedig kiváló minďż˝ségďż˝ olajat készítettek. „Arról, hogy ezt az olajat használták a temetéseknél, Arábiától Görögországig több országban feljegyzések tanúskodnak” – mutatott rá a kutató.   

Marzia Boi leszögezte: a leplen található pollennyomok a két évezreddel ezelďż˝tti kor legfinomabb olajainak és keneteinek alkotóelemeire utalnak, és rendkívüli módon maradtak meg a szövetbe ivódva. A Helichrysum helyes azonosítása – amelyet korábban tévesen Gundeliának véltek – azt igazolja, hogy a lepelben fekvďż˝ férfi jelentďż˝s személy volt.”

A kutató nem tette hozzá, de a fentiek meggyďż˝zďż˝en cáfolják azt az elméletet, amely szerint a lepel középkori hamisítvány lenne. Nehezen hihetďż˝, hogy egy középkori hamisító tudta volna, milyen keneteket és olajokat használtak az elsďż˝ századi zsidó temetési szertartásoknál, és azokat elďż˝ is állította volna, arra számítva, hogy évszázadokkal késďż˝bb akkor még fel nem fedezett tudományos eszközökkel majd rátalálnak a mďż˝vére - jegyzi meg a Vatican Insider.

(forrás: Magyar Kurír)