1951. március 4-én halt meg a 2009 októberében boldoggá avatott Meszlényi Zoltán vértanú püspök. Liturgikus emléknapján rá emlékezünk.
Meszlényi Zoltán Lajos 1892. január 2-án született Hatvanban, sokgyermekes családban. Kisszeminaristaként az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett, majd Vaszary Kolos hercegprímás jóvoltából a római Pápai Gergely Egyetemen hallgatott teológiát. 1912 júliusában filozófiai doktorátust szerzett. Az I. világháború miatt 1915-ben Innsbruckba települt, ahol a Leopold-Franzens Egyetemen tanult tovább, ott szentelte pappá október 28-án Franz Egger brixeni herceg-püspök.
A teológiai doktorátus megszerzése után visszatért az esztergomi egyházmegyébe, s Komáromba kapott kápláni kinevezést, de Csernoch János bíboros már alig néhány hónap után, 1916 decemberében a prímási kancellária hivatalába rendelte. Egyre jelent�sebb feladatokat bízott rá, így 1917 tavaszán már érseki levéltáros és szertartó lett. A fiatal papot 1920-ban az Esztergomi Érseki F�szentszék jegyz�jévé, majd érseki titkárrá nevezték ki. F�pásztora bizalma töretlen volt iránta, így 1926. január 30-án hercegprímási és érseki titkár lett.
Tudományos munkássága egész életében fontos szerepet játszott: 1927-ben jelent meg Házassági köteléki perek cím� m�ve. A következ� évben a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara „bekebelezett hittudorrá” választotta. Székfoglaló értekezését a Szent István Akadémián a kánonjogi tanulmányok fontossága témában tartotta 1930-ban. 1934-t�l az Egri Érseki Jogakadémia egyházjogi magántanáraként m�ködött, 1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karára kapott rendkívüli tanári kinevezést, és ugyanebben az évben a Hittanárokat Vizsgáztató Bizottság elnöke lett.
A Csernoch Jánost az esztergomi érseki székben követ� Serédi Jusztinián mellett Meszlényi egyre jelent�sebb egyházi pozíciókat töltött be: 1931-t�l kanonokként a f�káptalan tagja, 1934-t�l a Prímási F�szentszék zsinati bírája. 1937-ben szentelte Sinope címzetes püspökévé XI. Piusz pápa kinevezésével Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, Breyer István gy�ri megyéspüspök és Kriston Endre püspök. Az újdonsült f�pásztor 1938-ban a 34. Eucharisztikus Világkongresszus aktív résztvev�je volt. Több egyházilag elismert mozgalmat támogatott, köztük a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetségét, amelynek 1939 júliusától volt elnöke.
Püspöki szolgálatát elkötelezetten végezte; a háború utolsó napjaiban, 1945 januárjában a szeminárium pincéjében papokat szentelt. Serédi Jusztinián bíboros halálát követ�en a hercegprímás végrendeletének � volt a végrehajtója. Miután Mindszenty József hercegprímást 1948 karácsonyán letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, Drahos János került a kormányzói posztra. Drahos azonban nem sokkal kés�bb meghalt, így a káptalan döntésének megfelel�en Meszlényi lett az egyházmegye vezet�je, noha a kiépül� kommunista diktatúra mást akart a helyére. „Krisztus h� pásztoraként a hitet és az Egyházunk iránti h�séget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!” – ezekkel a szavakkal zárta esküjét Meszlényi Zoltán esztergomi érseki helynök. Már 1946 szeptemberét�l kezdve készültek róla ügynöki jelentések. A székeskáptalan döntését, melyben Meszlényit választották helynöknek, Rákosi Mátyás pártf�titkár a kormánnyal szembeni ellenséges cselekedetnek min�sítette a szerzetesek elhurcolásának körülményei miatt panaszt tev� püspököknek. Meszlényi nem ijedt meg a fenyegetésekt�l, legfontosabb feladatának a f�pásztori feladatok áttekintését és folytatását tartotta.
1950. június 20-án els� és egyetlen alkalommal volt jelen a budapesti Központi Papnevel� Intézetben a püspökkari ülésen. Néhány nappal kés�bb, június 29-én Esztergomban letartóztatták, majd Kistarcsán tartották fogva, mindenkit�l szigorúan elkülönítve. Az érseki helynöknek éjjel-nappal, télen-nyáron nyitva kellett tartania cellája ablakát, f�tetlen szobában kellett a telet elviselnie. �rei szadista módon bántalmazták, gyakran rúgták és bottal ütötték. Meszlényi Zoltán ráadásul nem volt teljesen egészséges ember, gyógyszerekre is szüksége volt, már akkor is, amikor elvitték. Gyógyszert azonban nem lehetett bevinni, s�t semmilyen kapcsolatot nem tarthatott a külvilággal. Sem letartóztatásának tényér�l, sem a vádemelésr�l nem jelent meg semmiféle nyilvános híradás. Egy rabtársa visszaemlékezése szerint amikor halkan kifejezte részvétét a püspöknek, Meszlényi ujját az égre emelve csak annyit mondott: „� többet szenvedett.”
Sok szenvedés után, 1951. március 4-én már a halott f�pásztort szállították a Mosonyi utcai kórházba. Március 10-én temették el. Halálát utólagosan anyakönyvezték 1954 júniusában. 1966. június 22-én hamvait exhumálták a rákoskeresztúri Új köztemet�ben, ezután kerülhettek földi maradványai az esztergomi bazilikába.
2004-ben Erd� Péter bíboros indította el boldoggáavatási eljárását. XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely Meszlényi Zoltán püspök vértanút kanonizálja a boldogok sorában, és ugyanabban az évben, október 31-én boldoggá avatták az esztergomi bazilikában. Boldoggá avatásakor ereklyéjét az esztergomi bazilika Szent Adalbert-mellékoltárban helyezték el.
Mindenható örök Isten, aki Zoltán püspököt és vértanút apostoli buzgóságáért a dics�ség koronájával ékesítetted, add meg, kérünk, hogy példáját követve, nevedet bátran megvallva élhessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
(forrás: Magyar Kurír)