XVI. Benedek p�pa nagyb�jti �zenete
�rta: sev - D�tum: March 23 2009 09:51:23
Kedves Testv�reim!
A nagyb�jt kezdet�n, amely intenz�v lelki gyakorl�s id�szaka, a liturgia h�rom b�nb�nati gyakorlatot javasol a bibliai �s a kereszt�ny hagyom�nyb�l: az im�ds�got, az alamizsn�t �s a b�jt�t. Ezek felk�sz�tenek arra, hogy jobban tudjuk �nnepelni a h�sv�tot, �s megtapasztaljuk Isten hatalm�t, aki – ahogy h�sv�t vig�li�j�n hallani fogjuk – „sz�m�zi v�tk�nket, lemossa minden b�n�nket, a b�nb�n�knak �rtatlan sz�vet ad, a szomorkod�knak vigaszt k�n�l. T�vol �zi a gy�l�lk�d�s �tk�t, �s meghozza a b�k�s egyet�rt�st, a zsarnok g�gj�t is f�kezi.” (H�sv�ti �r�m�nek)
Szok�sos nagyb�jti �zenetemben, ebben az �vben szeretn�m, ha k�l�n�sk�ppen a b�jt �rt�k�r�l �s �rtelm�r�l gondolkodn�nk el. A nagyb�jt arra a negyven napra eml�kezetet, amelyet az �r b�jt�lve t�lt�tt a puszt�ban, miel�tt elkezdte nyilv�nos m�k�d�s�t. Ezt olvassuk az evang�liumban: „Akkor a L�lek a puszt�ba vitte J�zust, hogy a s�t�n megk�s�rtse. Negyven nap �s negyven �jjel b�jt�lt, v�g�l meg�hezett” (Mt 4,1-2). Ahogy M�zes, miel�tt megkapta a k�t�bl�kra �rt t�rv�nyt (v�. Kiv 34,28), �s ahogy Ill�s, miel�tt tal�lkozott az �rral H�reb hegy�n (v�. 1Kir 19,8), J�zus is im�ds�ggal �s b�jttel k�sz�lt k�ldet�s�re, amely a k�s�rt�vel val� kem�ny �ssze�tk�z�ssel kezd�d�tt.
Teljes h�r
Megk�rdezhetj�k magunkt�l, milyen �rt�ke �s mi �rtelme lehet sz�munkra, kereszt�nyek sz�m�ra, hogy megvonunk magunkt�l valamit, ami �nmag�ban j� �s hasznos lenne l�tfenntart�sunkhoz. A Szent�r�s �s az eg�sz kereszt�ny hagyom�ny azt tan�tja, hogy a b�jt nagy seg�ts�g ahhoz, hogy elker�lj�k a b�nt �s mindazt, ami hozz� vezet. Ez�rt az �dv�ss�g t�rt�net�ben t�bbsz�r visszat�r a b�jtre val� felh�v�s. M�r a Szent�r�s els� oldalain az �r azt parancsolja az embernek, hogy tart�zkodjon a tiltott gy�m�lcs fogyaszt�s�t�l: „A kert minden f�j�r�l ehetsz. De a j� �s rossz tud�s f�j�r�l ne egy�l, mert amely napon eszel r�la, meghalsz” (Ter 2,16-17). Szent Vazul az isteni rendelkez�st magyar�zva megjegyzi: „a b�jt�t a Paradicsomban rendelt�k el”, �s „az erre vonatkoz� els� parancsot �d�m kapta”. Majd �gy �sszegzi gondolat�t: „A »ne egy�l« teh�t a b�jt �s az �nmegtart�ztat�s t�rv�nye (v�. Sermo de jejunio: PG 31, 163, 98). Mivel mindannyiunkra r�nehezedik a b�n �s k�vetkezm�nyei, a b�jt�t Isten eszk�zk�nt k�n�lja nek�nk, mely helyre�ll�tja a bar�ts�got az �rral. �gy tett Ezdr�s, miel�tt visszaindult sz�m�zet�s�b�l az �g�ret f�ldj�re, az �sszegy�lt n�pet b�jtre h�vva, „hogy megal�zkodjunk Isten�nk el�tt” (Ezd 8,21). A Mindenhat� meghallgatta im�jukat, �s biztos�totta �ket seg�ts�g�r�l �s oltalm�r�l. Ugyan�gy tettek Ninive lak�i, akik hallgatva J�n�s b�nb�natra sz�l�t� felh�v�s�ra, �szinte sz�nd�kuk tan�bizonys�gak�nt b�jt�t hirdettek mondv�n: „Ki tudja, h�tha irgalmas lesz, �s �jra megbocs�t az Isten, lecsillapul izz� haragja, �s nem kell elveszn�nk!” (J�n 3,9) Isten ekkor is l�tta tetteiket �s megkegyelmezett nekik.
Az �jsz�vets�gben J�zus megvil�g�tja a b�jt m�ly �rtelm�t, megb�lyegezve a farizeusok magatart�s�t, akik ugyan apr�l�kos pontoss�ggal betartott�k a t�rv�ny el��r�sait, de sz�v�k t�vol volt Istent�l. A val�di b�jt, ism�tli m�sutt is az isteni Mester, ink�bb a mennyei Atya akarat�nak teljes�t�se, aki „a rejtekben is l�t, �s megjutalmaz” (Mt 6,18). � maga mutat p�ld�t erre, amikor negyvennapos pusztai tart�zkod�sa v�g�n azt feleli a S�t�nnak, hogy „Nemcsak keny�rrel �l az ember, hanem minden tan�t�ssal is, amely az Isten sz�j�b�l sz�rmazik” (Mt 4,4). Az igazi b�jt c�lja teh�t az, hogy a „val�di �tellel” t�pl�lkozzunk, amely Isten akarat�nak teljes�t�s�t jelenti (v�. Jn 4,34). Ha teh�t �d�m nem engedelmeskedett az �r parancs�nak, hogy „ne egyen a j� �s rossz tud�s f�j�nak gy�m�lcs�b�l”, a h�v� ember a b�jttel szeretn� al�zatosan al�vetni mag�t Istennek, b�zva j�s�g�ban �s irgalm�ban.
A b�jt gyakorlata nagyon elterjedt volt a korai kereszt�ny k�z�ss�g �let�ben (v�. ApCsel 13,3; 14,22; 27,21; 2Kor 6,5). Az egyh�zaty�k is besz�lnek a b�jt erej�r�l, amely k�pes f�ken tartani a b�nt, legy�zni a „r�gi �d�m” helytelen v�gyakoz�sait, �s a h�v� ember sz�v�ben k�pes megnyitni az utat Isten el�tt. Ezenk�v�l a b�jt visszat�r� gyakorlat, amelyet a korok szentjei mindig aj�nlanak. Aranyszav� Szent P�ter �rja: „A b�jt az im�ds�g lelke, az irgalom pedig a b�jt �lete, ez�rt aki im�dkozik, az b�jt�lj�n. Aki b�jt�l, legyen irgalmas. Aki szeretn�, hogy k�r�se meghallgat�st nyerjen, az hallgassa meg azt, aki t�le k�r. Aki azt szeretn�, hogy Isten megnyissa fel� sz�v�t, az ne z�rja be az �v�t az el�tt, aki �t k�rleli.” (Sermo 43: PL 52, 320. 332)
�gy t�nik, napjainkra a b�jt gyakorlata vesz�tett lelki �rt�k�b�l, �s egy olyan kult�r�ban, amelyet az anyagi j�l�t keres�se jellemez, ink�bb a testi eg�szs�get karbantart� ter�pi�s eszk�zz� v�lik. A b�jt�l�s minden bizonnyal jav�thatja a testi eg�szs�get, de a h�v�k sz�m�ra els�sorban lelki „gy�gym�d” mindannak lek�zd�s�re, ami megakad�lyozza �ket, hogy �nmagukat Isten akarat�hoz alak�ts�k. Isten Szolg�ja VI. P�l az 1966-os Paenitemini kezdet� apostoli konstit�ci�j�ban felismerte annak sz�ks�gess�g�t, hogy a b�jt hozz� tartozik minden kereszt�ny hivat�s�hoz, amely abban �ll, „hogy m�r ne �nmag��rt �ljen, hanem az�rt, aki szerette �t, �s �nmag�t adta �rte, (…) �s hogy a testv�rek�rt �ljen” (v�. I. fej.). A nagyb�jt j� alkalom lehetne, hogy �jra alkalmazzuk az id�zett apostoli konstit�ci�ban foglalt norm�kat, meger�s�tve ezen �si b�nb�nati gyakorlat eredeti �s �r�k �rt�k�t, amely seg�thet, hogy legy�zz�k �nz�s�nket �s megnyissuk sz�v�nket Isten �s a felebar�t szeretet�re, amely az �j t�rv�ny els� �s legf�bb parancsolata, �s az eg�sz evang�lium �sszefoglal�sa (v�. Mt 22,34-40).
A b�jt h�s�ges gyakorl�sa hozz�j�rul ahhoz is, hogy meger�s�dj�n az emberben a l�lek �s a test egys�ge, seg�t elker�lni a b�nt �s n�vekedni az �rral val� bens�s�ges kapcsolatban. Szent �goston, aki j�l ismerte saj�t negat�v hajlamait, �s „sz�rnyen �sszebonyol�dott, �sszefon�dott csom�nak” nevezte �ket (Vallom�sok, II. 10.18), A b�jt hasznoss�ga c�m� m�v�ben ezt �rja: „Biztosan gy�trelmet okozok magamnak, de az�rt teszem, hogy � megbocs�sson nekem; megfeny�tem magam, hogy � seg�tsen, hogy kedves legyek sz�m�ra, hogy eljussak az � szel�ds�g�nek �r�m�re” (Sermo 400, 3, 3: PL 40, 708). �nmagunk megfoszt�sa az anyagi t�pl�l�kt�l, amely a testet t�pl�lja, megk�nny�ti a bels� k�szs�get, hogy hallgassuk Krisztust, �s az � �dv�z�t� szav�b�l t�pl�lkozzunk. A b�jttel �s az im�ds�ggal lehet�v� tessz�k sz�m�ra, hogy csillap�tani tudja azt a lelk�nk legm�ly�r�l fakad� �hs�get, amit bens�nkben tapasztalunk: az Isten ir�nti �hs�get �s szomj�s�got.
A b�jt egyidej�leg abban is seg�t, hogy tudat�ra �bredj�nk, milyen helyzetben �l sok testv�r�nk. J�nos apostol �gy figyelmeztet els� level�ben: „Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – b�r b�ven van neki a vil�g javaib�l –, m�gis, amikor l�tja, hogy testv�re sz�ks�get szenved, elz�rja el�le a sz�v�t?” (1Jn 3,17). Az �nk�nt v�gzett b�jt seg�t k�vetn�nk az irgalmas szamarit�nus p�ld�j�t, aki lehajol �s a szenved� testv�r seg�ts�g�re siet (v�. Deus caritas est enc., 15). Ha szabadon �gy d�nt�nk, hogy megfosztjuk magunkat valamit�l az�rt, hogy m�sokat seg�ts�nk, ezzel konkr�tan megmutatjuk, hogy a neh�zs�gekkel k�zd� felebar�tunk nem idegen sz�munkra. �ppen az�rt, hogy elevenen tartsuk magunkban ezt a befogad� �s figyelmes magatart�st a testv�rek fel�, b�tor�tom a pl�b�ni�kat �s a k�z�ss�geket, hogy a nagyb�jtben m�g ink�bb gyakorolj�k a szem�lyes �s a k�z�ss�gi b�jt�t, Isten ig�j�nek hallgat�s�t, az im�ds�got �s az alamizsn�t. M�r a kezdetekt�l ez jellemezte a kereszt�ny k�z�ss�get, amelyben rendk�v�li gy�jt�seket tartottak (v�. 2Kor 8-9; R�m 15,25-27), �s arra h�vt�k a h�v�ket, hogy adj�k a szeg�nyeknek mindazt, amit a b�jtnek k�sz�nhet�en f�lretettek (v�. Didascalia Ap., V. 20,18). Ma is �jra fel kell fedezn�nk �s �szt�n�zn�nk kell ezt a gyakorlatot, k�l�n�sen a nagyb�jti liturgikus id� sor�n.
Mindabb�l, amit mondtam, vil�gosan l�tszik, hogy a b�jt fontos aszketikus gyakorlat, lelki fegyver, amely seg�t, hogy ne ragaszkodjunk helytelen�l �nmagunkhoz. �nk�nt lemondani az �tel �s m�s anyagi javak �lvezet�r�l, seg�ti Krisztus tan�tv�ny�t, hogy uralkodjon az eredeti b�nt�l meggyeng�lt term�szet�b�l fakad� v�gyain, amelyek negat�v hat�sai �tj�rj�k az ember eg�sz szem�lyis�g�t. Helyesen biztat egy �si, nagyb�jti liturgikus himnusz: „Utamur ergo parcius, / verbis, cibis et potibus, / somno, iocis et arctius / perstemus in custodia – Legy�nk m�rt�ktart�bbak a szavainkban, az �telben �s az italban, az alv�sban �s a j�t�k ter�n, legy�nk m�g �berebbek”.
Kedves Testv�reim! Ha j�l megn�zz�k, a b�jt legv�gs� c�lja – ahogy Isten Szolg�ja II. J�nos P�l p�pa �rta –, hogy seg�tsen �nmagunkat eg�szen Istennek aj�nd�kozni (v�. Veritatis splendor kezd. enciklika, 21). Tartsuk fontosnak a nagyb�jt�t minden csal�dban �s minden kereszt�ny k�z�ss�gben, hogy �ltala elt�vol�tsuk mindazt, ami sz�tsz�rtt� teszi lelk�nket, �s meger�s�ts�k azt, ami t�pl�lja a lelket, megnyitva sz�v�nket Isten �s a felebar�t szeretet�re. Ford�tsunk t�bb figyelmet az im�ds�gra, a szent�r�solvas�sra, a b�nb�nat szents�g�hez �s az Olt�riszents�ghez j�rul�sra, f�leg a vas�rnapi szentmis�n. Ezzel a bels� k�szs�ggel l�pj�nk be a nagyb�jt b�nb�n� l�gk�r�be. K�s�rjen minket a Boldogs�gos Sz�z M�ria, Causa nostrae laetitiae (�r�m�nk oka), �s t�mogassa t�rekv�s�nket, hogy sz�v�nk megszabaduljon a b�n rabs�g�t�l, hogy egyre ink�bb „Isten �l� tabern�kulum�v�” tegy�k. Mik�zben im�imr�l biztos�tok minden h�v�t �s egyh�zi k�z�ss�get, hogy eredm�nyes nagyb�jti id�szakot �ljen, ezzel a j�k�v�ns�gommal sz�vb�l terjesztem ki mindenkire apostoli �ld�somat.
XVI. Benedek p�pa