XVI. Benedek pápa újévi üzenete

A béke világnapjának idei központi gondolata, hogy küzdeni kell a szegénység ellen. Ugyanakkor karácsonykor azt a Jézust ünnepeljük, aki a szegénységet választotta. A „követendő szegénység” és a „leküzdendő szegénység” közötti látszólagos ellentmondást kívánta feloldani újévi homíliájában Őszentsége XVI. Benedek.
Rámutatott: különbözik a szeretetből vállalt szegénység amelynek célja, hogy másokon segítsünk a nyomortól, ami ellehetetleníti az emberhez méltó életet és veszélyezteti a békét.

A gazdasági válság, mint a már jó ideje nyilvánvaló ökológiai, kulturális és erkölcsi válság velejárója (Magyarországon is), a Szentatya szerint alkalmat ad arra, hogy átfogó módon felülvizsgáljuk az uralkodó fejlődési modellt: immár nem elég foltozgatni azt, hanem át kell állni a globális szolidaritás rendszerére. Olyan igazságos és józan döntések szükségesek most, amelyek a pazarlás és a nélkülözés végleteit megszüntetve az egyenlőség felé mutatnak. Az Úrangyala-imádság során ennek az emberhez méltó világrendnek a megvalósításához a pápa felajánlotta a nemzetközi közösség számára az egyház együttműködését.

Jézus betlehemi születésének körülményei rávilágítanak, hogy Isten saját maga számára a szegénységet választotta. Szegényként akart születni, de tette hozzá a pápa élni és meghalni is szegényként akart. Irántunk való szeretete vezette arra Jézust, hogy ne csak emberré legyen, de szegénnyé is. Ennek a szeretetből vállalt szegénységnek példás tanúja Assisi Szent Ferenc. A ferences szellemiség evangéliumi szegénysége nagyon sokat tett az egyházért és az emberiségért a keresztény civilizáció története során. Ennek a szegénységnek a célja, amint azt Szent Pál megfogalmazta, nem az, hogy miközben másokat segítünk megszabadulni a szükségtől, mi magunk bajba jussunk, hanem az egyenlőség megvalósítása (vö. 2Kor 8,13).

Szent Pál megállapítása, hogy Krisztus a maga szegénységével gazdagított minket, nemcsak teológiai, de szociológiai értelemben is fontos iránymutatás: a szegénység nem önmagában érték, hanem azért, mert lehetőséget teremt a szolidaritás megvalósítására.

A másik szegénység, ami ellen küzdeni kell, s amit Isten nem kíván tőlünk: a nélkülözés, a nyomor. A szegénységnek ez a fajtája az emberi méltóságnak megfelelő élet akadályát képezi, sérti az igazságosságot és az egyenlőséget, s ezáltal a békét fenyegeti. Ehhez a negatív szegénységhez tartoznak a nem anyagi szegénység különböző formái, amelyek a gazdag társadalmakban is jelen vannak: az emberi kapcsolatok nyomorúsága, a kirekesztettség, az erkölcsi és lelki nyomor.

A szegénység kiváltó okai között szereplő járványokról, a gyermekszegénységről és az élelmiszerválságról szólva a Szentatya, hangját is felemelve, kijelentette: „Sajnos újra rá kellett mutatnom az elfogadhatatlan fegyverkezési versenyre. Egyfelől megünneplik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, másfelől pedig növelik a katonai kiadásokat, megsértve ezzel magát az ENSZ Alapokmányt is, ami pedig azok csökkentésére kötelez (vö. 26. cikk)”.

A jelenlegi gazdasági világválság kapcsán elválik, vajon meglátjuk-e benne a jövő kihívását, vagy csupán rövidtávú választ igénylő szükséghelyzetnek tekintjük: rKészek vagyunk-e az uralkodó fejlődési modell átfogó közös felülvizsgálatára, hogy koncentrált és előrelátó módon igazítsuk ki? tette fel a kérdést XVI. Benedek. Valójában nem is annyira a közvetlen pénzügyi nehézségek miatt van rá szükség, hanem bolygónk ökológiai állapota, és főként a kulturális és erkölcsi válság miatt, aminek tünetei már jó ideje nyilvánvalóak a világ minden táján.”

Az oly sokakat nyomasztó és mindannyiunk békéjét veszélyeztető méltánytalan szegénység elleni küzdelem érdekében rújra fel kell fedezni a józanság és a szolidaritás evangéliumi, s ugyanakkor egyetemes értékeit”. A szegénység elleni hatékony fellépéshez Szent Pál tanácsát kell követni: megvalósítani az egyenlőséget, csökkentve a feleslegüket pazarlók és a szükségeset is nélkülözők szintje közti különbséget. Igazságos és józan döntésekre van szükség, de ezt követeli meg a föld erőforrásainak végessége is, amelyekkel tehát bölcsen kell bánni.

A mai nap üzenete tehát a pápa szerint: Krisztus betlehemi születésének szegénysége nem pusztán a keresztény áhítat tárgya, hanem az élet iskolája minden ember számára. Arra tanít, hogy az anyagi és lelki nyomor ellen a szolidaritással lehet küzdeni s ez a szolidaritás az, ami Jézust arra vezette, hogy magára öltse emberi természetünket.

Az Úrangyala-imádság előtti beszédében XVI. Benedek ennek megfelelően konkrét javaslattal állt a világ vezetői elé: Ismételten párbeszédet kívánok folytatni a nemzetek és a nemzetközi szervezetek felelőseivel, felkínálva számukra a katolikus egyház hozzájárulását egy emberhez méltó világrend megvalósításához.” Ez a hozzájárulás elsősorban az evangelizáció és az emberi személy fejlődésének előmozdítása, hiszen rKrisztus nem szegénység elleni kampányt szervezett, hanem az evangéliumot hirdette”.

Ennek jegyében a Szentatya az új év kezdetén felszólított mindenkit, vezetőket és egyszerű állampolgárokat egyaránt, hogy ne törjenek le a nehézségek és a csőd láttán”, hanem elkötelezetten tegyenek ellene. A 2008-as év második felében kialakult széleskörű gazdasági válságot súlyos tünetnek kell tartani, és kiváltó okait kell kezelni: Nem elég, ahogyan Jézus mondaná, új foltokat varrni a régi ruhára (vö. Mk 2,21). Ahhoz, hogy a szegényeket tegyük az első helyre, határozottan át kell állnunk arra a globális szolidaritásra, amelynek szükségességét már II. János Pál is hangoztatta. Összehangolva a piac és a civil társadalom képességeit, a törvényesség folyamatos tiszteletben tartása mellett, mindig a közjóra törekedve.”

Forrás: Szent Korona Rádió, Magyar Kurír