Az 1956-os egyetemi ifjúság megelégelve az országot érintő megalázottságot, a félelmet, a kiszolgáltatottságot, az éjszakai elhurcolásokat és a rögtönítélő diktatórikus népbírósági pereket, az utcára vonult és békés tüntetés keretein belül követelte a sztálinista diktatúra megszüntetését. A tömegtüntetés még aznap a kommunista vezetés reakciója és a tüntetőkre országszerte leadott sortűz következtében fegyveres felkeléssé változott. A harcokban több ezer magyar állampolgár esett el, és több tízezren sebesültek meg. Az események következményeként kb. negyedmillióan hagyták el az országot.
A forradalom után 1957-től tömeges bebörtönzések és kivégzések mutatták a visszaszerzett kommunista hatalom elnyomó erejét. A világ közvéleménye által is elítélt igazságtalan pártvezetés több évtizeden keresztül még azt is megtiltotta, hogy bárhol szóba kerülhessenek az 1956-os események, sőt ellenforradalomnak nevezték azt. 1989 óta az ünnep egyben a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának a napja is.
1989 után sem sikerült félreállítani azokat a személyeket, akik egyetértettek a magyar nép félrevezetésével és elnyomásával, ezért nem tudtak mit kezdeni az ünnep jelentőségével, s nem került méltó megünneplésre éveken keresztül. 2006-ban a forradalom 50. évfordulóján mégis megismétlődtek az események. Ugyanazon gondolatok és érzelmek járták át a tüntető tömeget, 4 évvel ezelőtt is becsapva és ellehetetlenítve érezhette magát a magyarság ezért, fellázadt a hazugság ellen.
Mára viszont kimondhatjuk, hogy lezárult egy újabb időszak és egy új-szabad Magyarország reményében hajthatunk fejet 1956 hősei előtt. 20 év keserves átalakulása után, 2010-re világossá vált az ünnep jelentősége és valósága, amely megmutatta, hogy nem a hatalommentő kommunisták, hanem a szabadságot és függetlenséget akaró egyetemisták szemeiben csillogott a mai Magyarország képe. Reméljük a jövőben Táborfalván is méltó megünneplésre kerül a szabadság napja, talán egy emlékműnél...
Az 1956-os egyetemi ifjúság megelégelve az országot érintő megalázottságot, a félelmet, a kiszolgáltatottságot, az éjszakai elhurcolásokat és a rögtönítélő diktatórikus népbírósági pereket, az utcára vonult és békés tüntetés keretein belül követelte a sztálinista diktatúra megszüntetését. A tömegtüntetés még aznap a kommunista vezetés reakciója és a tüntetőkre országszerte leadott sortűz következtében fegyveres felkeléssé változott. A harcokban több ezer magyar állampolgár esett el, és több tízezren sebesültek meg. Az események következményeként kb. negyedmillióan hagyták el az országot.