És ez lesz néktek a jel, azt mondja az Úr, hogy én meglátogatlak titeket ezen a helyen, hogy megtudjátok, hogy bizonyára megállanak az én beszédeim a reátok következendő veszedelem felől. -- Jeremiás könyve 44,29
Amikor kisgyerek voltam, divat volt az adventi naptár. 25 napon keresztül minden nap kinyitottuk egy ablakot rajta és mindegyikben volt valami édesség. A legnagyobb ablak december 24-én volt és még több csoki fért bele.
Aztán hittan órán is kaptunk adventi naptárat és észrevettem, hogy másképp vannak jelölve a napok. Advent 1. vasárnapja, majd a többi három külön volt jelölve és a hétköznapok. Amikor kinyitottam, nem volt benne sem szaloncukor, sem csoki. Egy-egy mondat volt benne a Bibliából és egy tanács: pl. ma tegyél jót valakivel, akit nem kedvelsz. Vagy köszönd meg Szüleidnek a legtermészetesebb dolgokat is.
Az Üdvözítő azért jött, hogy adjon nekünk. Arra bíztat, hogy utánozzuk ebben az adásban. A középkor keresztény jelszava volt az imitatio Christi, vagyis Krisztus utánzása. Erre hív minket Adventben az Egyház. Advent – eljövetel. Adventus Domini az Úr eljövetele. Jó tettekkel, egymásra figyeléssel készülünk annak a Születését megünnepelni, aki azért jött, hogy adjon. Hogy Ő szolgáljon és ne neki szolgáljanak. Milyen jó lenne, ha egész év advent lenne. Ha jó tettekkel, egymásra figyeléssel készülnénk Karácsonyra. Kisgyerekként jobban tetszett a csokis naptár.
2010-ben mit kérek Karácsonyra? Áldást, békét minden jóakaratú embernek. És talán előkeresem a régi hittanos naptárat, a csoki nélkülit.