Urunk Jézus Krisztus sorsközösséget vállalt velünk, emberekkel és értünk-velünk vállalta a keresztutat, a halált, hogy feltámadásra, életre, örök életre vezessen. A keresztségben vállalt életközösség Krisztussal mindig egy konkrét történelmi helyzetre vonatkozik. A Föld sójaként, a Világ világosságaként szeretnénk jelen lenni embertársaink között, hogy a feltámadásba vetett hittel-reménységgel az önzetlen segítõ szeretet tanúságtételére vállalkozhassunk. Örök életre kaptunk meghívást, de itt és most kaptunk feladatot az Isten Országának építésére.
Lázár halála, a családtagok gyásza, mint minden betegség, elesettség, reménytelen helyzet elbizonytalanítja azokat, akik érintve vannak benne. Emberi erõnk végessége, a tehetetlenség segítség után kiált. Orvost keresünk, akiben megbízunk. A nõvérek hívták Jézust, mert belátták, hogy az õ erejük kevés.
Hazánk jelenlegi állapotát ugyanilyen tehetetlenül szemléljük. Az államadósság olyan mértékûvé vált, amit alig lehet kezelni. Fel sem tudjuk fogni a számokat. Talán annyit megértünk, hogy mit jelent az, hogy minden magyar állampolgárt 2 millió Ft adósság terhel. Talán néhány gazdag ember ki tudná fizetni, de a többség? Akiknek nincs munkájuk hónapok óta, akiket kilakoltattak otthonukból, a betegek, gyerekek? Megtévesztõ a látszat. Roskadásig tele vannak a nagy áruházak, gyönyörûek az autópályák, rengeteg autó az utakon, de mindez hitelbõl.
Az elmúlt húsz év alatt eladtuk a gyárainkat, amelyeket röviddel ezután bezártak. Az új külföldi tulajdonos csak a konkurenciát akarta megszüntetni. Piaccá váltunk a saját országunkban. Engedelmesen vásároljuk a külföldi termékeket.
Parlagon maradnak a földjeink, elöregszenek, kipusztulnak a falvaink. A fiatalok reménytelennek látják a jövõt. Külföldre mennek szerencsét próbálni, vagy beköltöznek a városokba. Egyre kevesebb gyerek születik. Már 10 milliónyian sem vagyunk. Öregszik a népesség, egyre nagyobb teher nehezedik a fiatalokra. Látjuk Európa többi népeinél a jövõt: arabok, törökök, kínaiak lesznek lassan többségben. Közelrõl fenyeget minket is Görögország, Írország, Portugália gazdasági csõdje.
Ugyanakkor lelkileg is beteg a társadalmunk. Elégedetlenség, kedvetlenség, reménytelenség az egyik oldalon, a másik oldalon a gyûlölködés, irigység, kapzsiság bénít minden emberi törekvést. Szétszakadt családok, sodródó fiatalok, kábítószer, bezárt iskolák, csõdbe-ment egészségügy. Napi tapasztalataink. Ilyen körülmények között mit jelent kereszténynek lenni? Hogyan készülünk Isten szándéka szerint az idei húsvétra? Miben kövessük Jézust? Van-e remény?
Jézus osztozik a nõvérek gyászában. Velük érez, velük sír. Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus tõlünk, keresztényektõl ugyanilyen együttérzést vár a bajba jutott családokkal kapcsolatban, mint ahogy õ együtt gyászolt Máriával, és Mártával. Velünk is megtörténhetne a betegség, munkanélküliség, otthontalanság, családi kudarc, lakáshitel-csõd. Ettõl vagyunk keresztények.
Imádság, böjt, irgalmasság. Ez a három nagyböjti gyakorlatunk egymástól elválaszthatatlan. Ezt sem csak úgy általánosságban gyakoroljuk, hanem mindig itt és most. Imádkozunk hazánkért, amikor ekkora bajban van. Imánk akkor õszinte, ha áldozatot is vállalunk érte. Éppen ezét kérjünk Istentõl erõs hitet a nagylelkûséghez, áldozatvállaláshoz, az önzetlenséghez. Minden bajunk forrása az önzés. A heti Szentségimádások, családi ima-találkozók erõsítsenek meg abban a tudatban, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. A Szûzanyával, Magyarok Nagyasszonyával, szentjeinkkel együtt kérjük a Szentlélek gondolkodást megtisztító és cselekvésre késztetõ kegyelmét!
A böjt, az aszkézis váljon életformánkká! Amikor ilyen nagy bajban van az ország, akkor mi keresztények mutassunk példát a szerényebb életvitelre. Minden forint, amit külföldre viszünk, külföldi árura költünk, nemzetünk családját károsítja. Nem önmagunkért böjtölünk, hanem szeretnénk szolidárisak lenni honfitársainkkal. Az államadósságot is csökkenteni tudjuk, ha van bátorságunk lemondani a pillanatnyi kényelmünkrõl. Talpra tudjuk állítani a mezõgazdaságunkat, ha összefogunk, ha segítjük egymást. Nincs munkanélküliség Magyarországon, amíg parlagon vannak a földjeink, amíg az önellátó háztáji gazdálkodást újra föl nem fedezzük. A másokért vállalt áldozat, az irgalmasság megnyilvánulása. Erre nevel bennünket az Irgalmas Jézus! Nagypénteki keresztje a bizonyítéka ennek az irgalmas szeretetnek. Tudunk segíteni egymáson, ha akarunk, ha van bennünk õszinte szeretet.
Lázár jöjj ki! Jézus Krisztus isteni erejével visszahozta a földi életbe barátját, Lázárt. Ezt a történelmi újjászületést kérjük népünk számára is. Higgyük, hogy Szentlelke által képessé tesz a kiengesztelõdésre, megbékélésre, az összefogásra. Ne bántsuk egymást! Keresztényként lehetünk a Magyar Föld sója. Szelíd szóval, a szeretet tetteivel, a családi összefogás példájával közvetítõi lehetünk Isten szabadító szeretetének. Imádkozzunk egymásért és szívünkben valljuk meg reményünket: A hazánkért érzett felelõsséggel mindannyiunknak legyen szívügye, hogy el legyen vetve az idei tavaszon az új termés magja, valóságosan és átvitt értelemben egyaránt. Ámen.
Urunk Jézus Krisztus sorsközösséget vállalt velünk, emberekkel és értünk-velünk vállalta a keresztutat, a halált, hogy feltámadásra, életre, örök életre vezessen.