Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.
Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. -- Mt(7:7-8)
Urunk Jézus Krisztus sorsközösséget vállalt velünk, emberekkel és értünk-velünk vállalta a keresztutat, a halált, hogy feltámadásra, életre, örök életre vezessen. A keresztségben vállalt életközösség Krisztussal mindig egy konkrét történelmi helyzetre vonatkozik. A Föld sójaként, a Világ világosságaként szeretnénk jelen lenni embertársaink között, hogy a feltámadásba vetett hittel-reménységgel az önzetlen segítő szeretet tanúságtételére vállalkozhassunk. Örök életre kaptunk meghívást, de itt és most kaptunk feladatot az Isten Országának építésére.
Lázár halála, a családtagok gyásza, mint minden betegség, elesettség, reménytelen helyzet elbizonytalanítja azokat, akik érintve vannak benne. Emberi erőnk végessége, a tehetetlenség segítség után kiált. Orvost keresünk, akiben megbízunk. A nővérek hívták Jézust, mert belátták, hogy az ő erejük kevés.
Hazánk jelenlegi állapotát ugyanilyen tehetetlenül szemléljük. Az államadósság olyan mértékűvé vált, amit alig lehet kezelni. Fel sem tudjuk fogni a számokat. Talán annyit megértünk, hogy mit jelent az, hogy minden magyar állampolgárt 2 millió Ft adósság terhel. Talán néhány gazdag ember ki tudná fizetni, de a többség? Akiknek nincs munkájuk hónapok óta, akiket kilakoltattak otthonukból, a betegek, gyerekek? Megtévesztő a látszat. Roskadásig tele vannak a nagy áruházak, gyönyörűek az autópályák, rengeteg autó az utakon, de mindez hitelből.
Az elmúlt húsz év alatt eladtuk a gyárainkat, amelyeket röviddel ezután bezártak. Az új külföldi tulajdonos csak a konkurenciát akarta megszüntetni. Piaccá váltunk a saját országunkban. Engedelmesen vásároljuk a külföldi termékeket.
Parlagon maradnak a földjeink, elöregszenek, kipusztulnak a falvaink. A fiatalok reménytelennek látják a jövőt. Külföldre mennek szerencsét próbálni, vagy beköltöznek a városokba. Egyre kevesebb gyerek születik. Már 10 milliónyian sem vagyunk. Öregszik a népesség, egyre nagyobb teher nehezedik a fiatalokra. Látjuk Európa többi népeinél a jövőt: arabok, törökök, kínaiak lesznek lassan többségben. Közelről fenyeget minket is Görögország, Írország, Portugália gazdasági csődje.
Ugyanakkor lelkileg is beteg a társadalmunk. Elégedetlenség, kedvetlenség, reménytelenség az egyik oldalon, a másik oldalon a gyűlölködés, irigység, kapzsiság bénít minden emberi törekvést. Szétszakadt családok, sodródó fiatalok, kábítószer, bezárt iskolák, csődbe-ment egészségügy. Napi tapasztalataink. Ilyen körülmények között mit jelent kereszténynek lenni? Hogyan készülünk Isten szándéka szerint az idei húsvétra? Miben kövessük Jézust? Van-e remény?
Jézus osztozik a nővérek gyászában. Velük érez, velük sír. Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus tőlünk, keresztényektől ugyanilyen együttérzést vár a bajba jutott családokkal kapcsolatban, mint ahogy ő együtt gyászolt Máriával, és Mártával. Velünk is megtörténhetne a betegség, munkanélküliség, otthontalanság, családi kudarc, lakáshitel-csőd. Ettől vagyunk keresztények.
Imádság, böjt, irgalmasság. Ez a három nagyböjti gyakorlatunk egymástól elválaszthatatlan. Ezt sem csak úgy általánosságban gyakoroljuk, hanem mindig itt és most. Imádkozunk hazánkért, amikor ekkora bajban van. Imánk akkor őszinte, ha áldozatot is vállalunk érte. Éppen ezét kérjünk Istentől erős hitet a nagylelkűséghez, áldozatvállaláshoz, az önzetlenséghez. Minden bajunk forrása az önzés. A heti Szentségimádások, családi ima-találkozók erősítsenek meg abban a tudatban, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. A Szűzanyával, Magyarok Nagyasszonyával, szentjeinkkel együtt kérjük a Szentlélek gondolkodást megtisztító és cselekvésre késztető kegyelmét!
A böjt, az aszkézis váljon életformánkká! Amikor ilyen nagy bajban van az ország, akkor mi keresztények mutassunk példát a szerényebb életvitelre. Minden forint, amit külföldre viszünk, külföldi árura költünk, nemzetünk családját károsítja. Nem önmagunkért böjtölünk, hanem szeretnénk szolidárisak lenni honfitársainkkal. Az államadósságot is csökkenteni tudjuk, ha van bátorságunk lemondani a pillanatnyi kényelmünkről. Talpra tudjuk állítani a mezőgazdaságunkat, ha összefogunk, ha segítjük egymást. Nincs munkanélküliség Magyarországon, amíg parlagon vannak a földjeink, amíg az önellátó háztáji gazdálkodást újra föl nem fedezzük. A másokért vállalt áldozat, az irgalmasság megnyilvánulása. Erre nevel bennünket az Irgalmas Jézus! Nagypénteki keresztje a bizonyítéka ennek az irgalmas szeretetnek. Tudunk segíteni egymáson, ha akarunk, ha van bennünk őszinte szeretet.
Lázár jöjj ki! Jézus Krisztus isteni erejével visszahozta a földi életbe barátját, Lázárt. Ezt a történelmi újjászületést kérjük népünk számára is. Higgyük, hogy Szentlelke által képessé tesz a kiengesztelődésre, megbékélésre, az összefogásra. Ne bántsuk egymást! Keresztényként lehetünk a Magyar Föld sója. Szelíd szóval, a szeretet tetteivel, a családi összefogás példájával közvetítői lehetünk Isten szabadító szeretetének. Imádkozzunk egymásért és szívünkben valljuk meg reményünket: A hazánkért érzett felelősséggel mindannyiunknak legyen szívügye, hogy el legyen vetve az idei tavaszon az új termés magja, valóságosan és átvitt értelemben egyaránt. Ámen.
Urunk Jézus Krisztus sorsközösséget vállalt velünk, emberekkel és értünk-velünk vállalta a keresztutat, a halált, hogy feltámadásra, életre, örök életre vezessen.