A kukásautó komótosan döcög a fõúton. Nemzeti ünnepünk van, a munkát ünnepnapon tiltja a törvény, nem is oly régen ezt ünnepgyalázásnak hívták, büntetés is járt érte. A világ változik, ma már mindenki azt ünnepel, amit akar.
A templomban gyülekeznek az ünneplõk. Az általános iskolások megismétlik elõzõ napi mûsorukat. A gyerekek nagyon izgulnak, várni kell egy kicsit, hogy legalább félig megteljen a templom. Tíz óra van, a tanár Úr rám kacsint, bekapcsolja a harangot, a lélekharang elnyomja a szemetesek zaját. Kezdõdhet a mûsor.
Huszonöt gyerek sorakozik a díszletek elõtt. Idõrendi sorrendben idézik fel a XX. század legdicsõbb eseményeinek történéseit. Néma csend, Ady, Márai, Szentkúti, Faludy és Illés Gyula versei. Mondatok a zsarnokságról, a szabadságról és a megtorlásról. Sokan a szemüket törölgetik. "Még nincs emlékmû községünkben, ahol az ünneplõk egy szál virágot, egy mécsest elhelyezhetnének." - hallottuk a tanár Úr megnyitójából. Az ünnepség a Székely Himnusszal fejezõdik be. Nagy taps, és döbbent hallgatás. Mindenki büszke lehet ezekre a gyerekekre. A közösségi házban egy meghatott vendég egy tízezer forintost szorongat. Kéri a pedagógusokat, hogy vendégeljék meg ebbõl a szereplõket.
Lassan mindenki távozik, a felnõttek elpakolják a díszleteket, az utca jóformán üres. Fellobogózott házak nem utalnak arra, hogy ez a nap más, mint a többi. Gumicsizmás ember kerékpározik munkásruhában a kocsma felé.
Fülemben cseng még a mûsor utolsó mondata Kerékgyártó László tanár Úr tollából: "A megszállók távoztak és mi a rácsok mögül tétován kilépõ, évtizedeken keresztül félrevezetett magyarok, saját lelkünkön érezzük, hogy egy méltóságától és kultúrájától megfosztott nemzet, milyen könnyen válhat a történelem hatalmasainak játékszerévé."
Kevesen tudjuk, hogy ma csoda történt Táborfalván!
Köszönjük a felkészítõ tanárok Doricsák Ildikó, Faragó Henriett, Szabóné Nagy Annamária és Sponga Tamás áldozatos segítségét.
Bennem is felmerül egy kérdés: A templom elõtti hõsi emlékmû vajon kiknek állít emléket? Lehet, hogy csak egy 1956-os dátum hiányzik róla?
A templomban gyülekeznek az ünneplõk. Az általános iskolások megismétlik elõzõ napi mûsorukat. A gyerekek nagyon izgulnak, várni kell egy kicsit, hogy legalább félig megteljen a templom. Tíz óra van, a tanár Úr rám kacsint, bekapcsolja a harangot, a lélekharang elnyomja a szemetesek zaját. Kezdõdhet a mûsor.
