A kukásautó komótosan döcög a főúton. Nemzeti ünnepünk van, a munkát ünnepnapon tiltja a törvény, nem is oly régen ezt ünnepgyalázásnak hívták, büntetés is járt érte. A világ változik, ma már mindenki azt ünnepel, amit akar.
A templomban gyülekeznek az ünneplők. Az általános iskolások megismétlik előző napi műsorukat. A gyerekek nagyon izgulnak, várni kell egy kicsit, hogy legalább félig megteljen a templom. Tíz óra van, a tanár Úr rám kacsint, bekapcsolja a harangot, a lélekharang elnyomja a szemetesek zaját. Kezdődhet a műsor.
Huszonöt gyerek sorakozik a díszletek előtt. Időrendi sorrendben idézik fel a XX. század legdicsőbb eseményeinek történéseit. Néma csend, Ady, Márai, Szentkúti, Faludy és Illés Gyula versei. Mondatok a zsarnokságról, a szabadságról és a megtorlásról. Sokan a szemüket törölgetik. "Még nincs emlékmű községünkben, ahol az ünneplők egy szál virágot, egy mécsest elhelyezhetnének." - hallottuk a tanár Úr megnyitójából. Az ünnepség a Székely Himnusszal fejeződik be. Nagy taps, és döbbent hallgatás. Mindenki büszke lehet ezekre a gyerekekre. A közösségi házban egy meghatott vendég egy tízezer forintost szorongat. Kéri a pedagógusokat, hogy vendégeljék meg ebből a szereplőket.
Lassan mindenki távozik, a felnőttek elpakolják a díszleteket, az utca jóformán üres. Fellobogózott házak nem utalnak arra, hogy ez a nap más, mint a többi. Gumicsizmás ember kerékpározik munkásruhában a kocsma felé.
Fülemben cseng még a műsor utolsó mondata Kerékgyártó László tanár Úr tollából: "A megszállók távoztak és mi a rácsok mögül tétován kilépő, évtizedeken keresztül félrevezetett magyarok, saját lelkünkön érezzük, hogy egy méltóságától és kultúrájától megfosztott nemzet, milyen könnyen válhat a történelem hatalmasainak játékszerévé."
Kevesen tudjuk, hogy ma csoda történt Táborfalván!
Köszönjük a felkészítő tanárok Doricsák Ildikó, Faragó Henriett, Szabóné Nagy Annamária és Sponga Tamás áldozatos segítségét.
Bennem is felmerül egy kérdés: A templom előtti hősi emlékmű vajon kiknek állít emléket? Lehet, hogy csak egy 1956-os dátum hiányzik róla?
A templomban gyülekeznek az ünneplők. Az általános iskolások megismétlik előző napi műsorukat. A gyerekek nagyon izgulnak, várni kell egy kicsit, hogy legalább félig megteljen a templom. Tíz óra van, a tanár Úr rám kacsint, bekapcsolja a harangot, a lélekharang elnyomja a szemetesek zaját. Kezdődhet a műsor.
