Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.
Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. -- Jn(16:23-24)
Az 1956-os egyetemi ifjúság megelégelve az országot érintõ megalázottságot, a félelmet, a kiszolgáltatottságot, az éjszakai elhurcolásokat és a rögtönítélõ diktatórikus népbírósági pereket, az utcára vonult és békés tüntetés keretein belül követelte a sztálinista diktatúra megszüntetését. A tömegtüntetés még aznap a kommunista vezetés reakciója és a tüntetõkre országszerte leadott sortûz következtében fegyveres felkeléssé változott. A harcokban több ezer magyar állampolgár esett el, és több tízezren sebesültek meg. Az események következményeként kb. negyedmillióan hagyták el az országot.
A forradalom után 1957-tõl tömeges bebörtönzések és kivégzések mutatták a visszaszerzett kommunista hatalom elnyomó erejét. A világ közvéleménye által is elítélt igazságtalan pártvezetés több évtizeden keresztül még azt is megtiltotta, hogy bárhol szóba kerülhessenek az 1956-os események, sõt ellenforradalomnak nevezték azt. 1989 óta az ünnep egyben a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának a napja is.
1989 után sem sikerült félreállítani azokat a személyeket, akik egyetértettek a magyar nép félrevezetésével és elnyomásával, ezért nem tudtak mit kezdeni az ünnep jelentõségével, s nem került méltó megünneplésre éveken keresztül. 2006-ban a forradalom 50. évfordulóján mégis megismétlõdtek az események. Ugyanazon gondolatok és érzelmek járták át a tüntetõ tömeget, 4 évvel ezelõtt is becsapva és ellehetetlenítve érezhette magát a magyarság ezért, fellázadt a hazugság ellen.
Mára viszont kimondhatjuk, hogy lezárult egy újabb idõszak és egy új-szabad Magyarország reményében hajthatunk fejet 1956 hõsei elõtt. 20 év keserves átalakulása után, 2010-re világossá vált az ünnep jelentõsége és valósága, amely megmutatta, hogy nem a hatalommentõ kommunisták, hanem a szabadságot és függetlenséget akaró egyetemisták szemeiben csillogott a mai Magyarország képe. Reméljük a jövõben Táborfalván is méltó megünneplésre kerül a szabadság napja, talán egy emlékmûnél...
Az 1956-os egyetemi ifjúság megelégelve az országot érintõ megalázottságot, a félelmet, a kiszolgáltatottságot, az éjszakai elhurcolásokat és a rögtönítélõ diktatórikus népbírósági pereket, az utcára vonult és békés tüntetés keretein belül követelte a sztálinista diktatúra megszüntetését. A tömegtüntetés még aznap a kommunista vezetés reakciója és a tüntetõkre országszerte leadott sortûz következtében fegyveres felkeléssé változott. A harcokban több ezer magyar állampolgár esett el, és több tízezren sebesültek meg. Az események következményeként kb. negyedmillióan hagyták el az országot.