Nagyböjt van, az elcsendesedés időszaka, a magába szállás időszaka. Végigmenni a Keresztúton, Gecsemáné kertjében vércsöppek hullanak - a félelem, az iszonyat. Urunk kincsei a kicsinyek, az árvák, az özvegyek, az elhagyatottak, a meggyötörtek - TE IS TESTVÉREM. Igen, furcsa városba érkeztünk, ahol a főútvonalon tolókocsik, hordágyak a közlekedési eszközök, és tudod: én is ott lehetnék, és látom, milyen gyönyörűek, mert Krisztus lakik bennük, s arcukon a béke, ami belőlünk sokszor hiányzik. S látni testvéreim kisérőjük boldog arcát.
Jézus mondta "Vegyétek föl magatokra az Én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy Én szelíd és alázatos szívű vagyok: nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" Mt. 11,29. Jézus, aki példát adott az alázatról, megmosta a tanítványok lábát. Ő! Az Úr! A Mester! Szolgálni testvérünk felé alázatban. - Sokan megtapasztalhattuk ezt, kik elmentünk bemerítkezni. Kimondva, kimondhatatlanul van valami szorongás az ismeretlentől. Belépsz és örvendező arcok néznek rád, leültetnek finoman. Levetkőzöl, de óvják szemérmességed, s már rajtad is a lepel, és közben imádkozol, imádkozol és hívnak - S OTT ÁLLSZ A FEHÉR FÜGGÖNY ELŐTT, s nem tudod mi van a másik oldalon. Elmondták, hogy mi történik. S mégis átfut rajtad: vajon ilyen lesz a halál előtt is? Biztos kezek fognak, s elmerülsz a vízben, és már ismét rajtad a lepel, és körülötted boldog emberek. Mintha film peregne. Kivezetnek. Elkezdek öltözni. Felnézek, s egy hölgy kötényt kötve letérdel előttem, s keresi zoknimat. Önkéntelen felkiáltok, NEM, NEM, de ő boldogan megfogja a lában, ölébe teszi, felhúzza a zoknimat, cipőmet. Készen vagyok, szédülve felállok, s ő megölel, s én mint aki ködben jár, kitántorgok. Mi történt velem?
Igen, mindaz a hely, ahol lelki, testi sérültekkel foglalkoznak, áldott hely, ahová Urunk Istenünk áldottjai jönnek.
Itt vagyunk Lourdes-ban, SZERETŐ ÉDESANYA köténye alatt, mint kisgyermek. Csecsemő eledellel táplálkozunk? Vagy vágyódunk a felnőtt eledel után? Vágyódunk egyesülni Jézussal? Merjük átadni magunkat fenntartás nélkül? Tudunk, akarunk megbocsátani? - Nem, csak másnak, magunknak is. - Vágyódunk az alázatra? Vágyódunk Isten Igéjére? "Mert az Istennek beszéde élő és ható és élesebb minden kétélű fegyvernél és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és szívnek indulatait." Zsid. 4.12-13. Mit mondott Jézus, amikor Édesanyja és rokonai keresték? "Kicsoda az én anyám és kik az én testvéreim?" "Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fiam testvérem, nőtestvérem és Anyám." Mt. 12.48-50. Ki az, aki a mennyei Atya akaratát cselekedte? MÁRIA. "Mondta pedig Mária: imhol az Úrnak szolgálója, legyen nekem a te beszéded szerint." Lk. 1.38.
Mária IGENT mondott! Hív minket: mondjunk igent az engedelmességre, hűségre mindennapon. Mennyi időt fordítunk fölösleges dolgokra. Jézussal való kapcsolatunkat hogyan ápoljuk??
Kolek Istvánné
(Az írás a Kápolna 2005. januári számában jelent meg)
