Igencsak tátva maradt a szám, amikor hajdanán a vidéket járva egyszer csak elém vágott a csépai pap - lóháton. Mások Trabanton pöfögõ atyákról meséltek, a régi idõkben pedig kerékpárra vagy kismotorra pattantak az igét hirdetõk, hogy leküzdjék a távolságot.
Ma már nagy meglepetést nem okoz, ha a papok is használják a modern kor vívmányait. Örkény plébániai kormányzója, Balogh László például túramotorral járja Tatárszentgyörgyöt és Táborfalvát. Az országban egyébként legalább húsz római katolikus pap használ rendszeresen motorkerékpárt. Közösséget alkotnak, zártkörû internetes levelezést folytatnak. A Keresztény Motorosok Klubja kezdeményezésére a nyáron zarándoklatra is sor került Petõfiszállásr-Szentkúton, amelyet Bátor Botond pálos atya (azóta a Magyar Pálos Rend tartományfõnöke) szervezett. Az ötlet egyébként Lengyelországból származik, és úgy tûnik, nálunk is meghonosodik. Természetesen a jövõ évi zarándoklatról sem fog hiányozni az örkényi Laci atya, aki a következõképpen szerette meg a motort: - Kamaszkori próbálgatások és kalandok után néhány éve újra életem része lett a motorozás. Az Ipoly-vidék falvaiban végeztem lelkipásztori szolgálatomat, kerékpárral jártam az egymástól több kilométerre esõ településeket. Egyszer megkérdezte valaki, miért nem veszek magamnak egy robogót. Megfogadtam a tanácsot, tavaly õsz óta pedig már nagymotorom van. Nem is akármilyen márka! Komoly túramotor: Z 750 köbcentis Kawasaki. Mindenhová azzal megy, természetesen misézni is. És a szüleihez, Rákospalotára. Mivel a nyáron nem nagyon volt ideje csavarogni, szeretné kihasználni az õszi napsütést. Dabasr-Gyón papja is motorozik, néha együtt járják a környéket.
Laci atya tavaly került Örkénybe, ahova eleve motorral érkezett. Tehát nem az új papot kellett a híveknek megszokni, hanem azt, hogy motorozik. Egyszer állt ki a garázsból, a szomszéd gyerek pedig megjegyezte a szüleinek, hogy milyen szuper járgánnyal távozik tõle valaki. Az apuka gyorsan tisztázta a helyzetet: a motoros nem más, mint a falu plébánosa.
Felgyorsult világunkban természetesen a papok sem vonhatják ki magukat a hétköznapi életbõl, s a közlekedésben (is) megvalósítják a krisztusi élet követelményeit, szem elõtt tartva például az elõzékenységet. Hogy motorra pattanjanak, ahhoz nem kell egyházmegyéjük legfõbb vezetõjétõl engedélyt kérni. Balogh László különcsége sem szúr szemet felettesének, a váci püspöknek. Miután a papi összejövetelekre is túramotorral érkezik, mindenki tud a szenvedélyérõl. Az is elõfordul, hogy féltett büszkeségét kölcsönkérik egy körre.