És a tanítványokhoz fordulván, monda õ magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok. -- Lukács evangéliuma 10,23
Körlevél a katolikus hit megõrzésérõl
Azt tapasztaljuk, hogy ismét erõre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Néhány évvel ezelõtt még az elvilágiasodást tartottuk szinte az egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében ez a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma az újpogányság szelleme is erõsödik. A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erõsítette. Kisebbrendûségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztõ és a rasszista jelzõt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkezõ magatartásokat határozottan elutasítjuk. Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy megerõsödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi kinyilatkoztatás magyar kultúránkban is megtestesült, azt megnemesítette és megszentelte. Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthetõ. Ezt az öntudatra ébredést mi is nagyon fontos keresztény és magyar feladatnak tekintjük. Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különbözõ vallási elemeket keverõ ún. „õsmagyar szinkretizmus“. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tûnõ vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívõket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szûz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány õsmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományõrzõ mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerûsítsék. Keresztény hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Õ az út, az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is. Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegetõ egyéb veszélyeket is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különbözõ formáit. Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak minden ilyen megtévesztõ kezdeményezéstõl. Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is idõszerû: „Mert jön idõ, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják“ (2Tim 4,3-4). Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsõségesen liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erõltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nõ különbségét, valamint a házasságot és a családot. Ezzel szemben mi elfogadjuk a teremtõ Isten tervét az emberrõl, a családról, a kultúráról, a nemzetrõl. A globalizációval szemben a katolicitást valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de hogy konkrétan létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie. Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így szoktak megfogalmazni: „vallásos vagyok a magam módján“. Csak akkor vagyunk és maradunk katolikusok, ha az egyház élõ hitével összhangban hiszünk, mert egyedül Egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig“ (Mt 28,20).
