 A húsvétot megelõzõ negyvennapos nagyböjt kezdete, a hamvazószerda idén február 25-ére esik. A nagyböjt a keresztények számára bûnbánati idõszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelõdésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.
Hamvazószerda abból az õsi hagyományból ered, hogy a hívõk a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig õrzi a szertartás: az elõzõ évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon (és nagyböjt elsõ vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel! A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
Mivel a vasárnapokat az Egyház nem számítja böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdõdik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.
Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz, ami ezeknek a jelentõségét hangsúlyozza. Jézus Krisztus nyilvános mûködésének megkezdése elõtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.
A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bûnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.
Az Egyház hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt rendel: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idõsebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete itt olvasható.
(forrás: Magyar Katolikus Egyház) |
