És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség. -- Kivonulás könyve 8,23
XVI. Benedek pápa újévi üzenete
A gazdasági válság, mint a már jó ideje nyilvánvaló ökológiai, kulturális és erkölcsi válság velejárója (Magyarországon is), a Szentatya szerint alkalmat ad arra, hogy átfogó módon felülvizsgáljuk az uralkodó fejlõdési modellt: immár nem elég foltozgatni azt, hanem át kell állni a globális szolidaritás rendszerére. Olyan igazságos és józan döntések szükségesek most, amelyek a pazarlás és a nélkülözés végleteit megszüntetve az egyenlõség felé mutatnak. Az Úrangyala-imádság során ennek az emberhez méltó világrendnek a megvalósításához a pápa felajánlotta a nemzetközi közösség számára az egyház együttmûködését.
Jézus betlehemi születésének körülményei rávilágítanak, hogy Isten saját maga számára a szegénységet választotta. Szegényként akart születni, de tette hozzá a pápa élni és meghalni is szegényként akart. Irántunk való szeretete vezette arra Jézust, hogy ne csak emberré legyen, de szegénnyé is. Ennek a szeretetbõl vállalt szegénységnek példás tanúja Assisi Szent Ferenc. A ferences szellemiség evangéliumi szegénysége nagyon sokat tett az egyházért és az emberiségért a keresztény civilizáció története során. Ennek a szegénységnek a célja, amint azt Szent Pál megfogalmazta, nem az, hogy miközben másokat segítünk megszabadulni a szükségtõl, mi magunk bajba jussunk, hanem az egyenlõség megvalósítása (vö. 2Kor 8,13).
Szent Pál megállapítása, hogy Krisztus a maga szegénységével gazdagított minket, nemcsak teológiai, de szociológiai értelemben is fontos iránymutatás: a szegénység nem önmagában érték, hanem azért, mert lehetõséget teremt a szolidaritás megvalósítására.
A másik szegénység, ami ellen küzdeni kell, s amit Isten nem kíván tõlünk: a nélkülözés, a nyomor. A szegénységnek ez a fajtája az emberi méltóságnak megfelelõ élet akadályát képezi, sérti az igazságosságot és az egyenlõséget, s ezáltal a békét fenyegeti. Ehhez a negatív szegénységhez tartoznak a nem anyagi szegénység különbözõ formái, amelyek a gazdag társadalmakban is jelen vannak: az emberi kapcsolatok nyomorúsága, a kirekesztettség, az erkölcsi és lelki nyomor.
A szegénység kiváltó okai között szereplõ járványokról, a gyermekszegénységrõl és az élelmiszerválságról szólva a Szentatya, hangját is felemelve, kijelentette: "Sajnos újra rá kellett mutatnom az elfogadhatatlan fegyverkezési versenyre. Egyfelõl megünneplik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, másfelõl pedig növelik a katonai kiadásokat, megsértve ezzel magát az ENSZ Alapokmányt is, ami pedig azok csökkentésére kötelez (vö. 26. cikk)".
A jelenlegi gazdasági világválság kapcsán elválik, vajon meglátjuk-e benne a jövõ kihívását, vagy csupán rövidtávú választ igénylõ szükséghelyzetnek tekintjük: rKészek vagyunk-e az uralkodó fejlõdési modell átfogó közös felülvizsgálatára, hogy koncentrált és elõrelátó módon igazítsuk ki? tette fel a kérdést XVI. Benedek. Valójában nem is annyira a közvetlen pénzügyi nehézségek miatt van rá szükség, hanem bolygónk ökológiai állapota, és fõként a kulturális és erkölcsi válság miatt, aminek tünetei már jó ideje nyilvánvalóak a világ minden táján."
Az oly sokakat nyomasztó és mindannyiunk békéjét veszélyeztetõ méltánytalan szegénység elleni küzdelem érdekében rújra fel kell fedezni a józanság és a szolidaritás evangéliumi, s ugyanakkor egyetemes értékeit". A szegénység elleni hatékony fellépéshez Szent Pál tanácsát kell követni: megvalósítani az egyenlõséget, csökkentve a feleslegüket pazarlók és a szükségeset is nélkülözõk szintje közti különbséget. Igazságos és józan döntésekre van szükség, de ezt követeli meg a föld erõforrásainak végessége is, amelyekkel tehát bölcsen kell bánni.
A mai nap üzenete tehát a pápa szerint: Krisztus betlehemi születésének szegénysége nem pusztán a keresztény áhítat tárgya, hanem az élet iskolája minden ember számára. Arra tanít, hogy az anyagi és lelki nyomor ellen a szolidaritással lehet küzdeni s ez a szolidaritás az, ami Jézust arra vezette, hogy magára öltse emberi természetünket.
Az Úrangyala-imádság elõtti beszédében XVI. Benedek ennek megfelelõen konkrét javaslattal állt a világ vezetõi elé: Ismételten párbeszédet kívánok folytatni a nemzetek és a nemzetközi szervezetek felelõseivel, felkínálva számukra a katolikus egyház hozzájárulását egy emberhez méltó világrend megvalósításához." Ez a hozzájárulás elsõsorban az evangelizáció és az emberi személy fejlõdésének elõmozdítása, hiszen rKrisztus nem szegénység elleni kampányt szervezett, hanem az evangéliumot hirdette".
Ennek jegyében a Szentatya az új év kezdetén felszólított mindenkit, vezetõket és egyszerû állampolgárokat egyaránt, hogy ne törjenek le a nehézségek és a csõd láttán", hanem elkötelezetten tegyenek ellene. A 2008-as év második felében kialakult széleskörû gazdasági válságot súlyos tünetnek kell tartani, és kiváltó okait kell kezelni: Nem elég, ahogyan Jézus mondaná, új foltokat varrni a régi ruhára (vö. Mk 2,21). Ahhoz, hogy a szegényeket tegyük az elsõ helyre, határozottan át kell állnunk arra a globális szolidaritásra, amelynek szükségességét már II. János Pál is hangoztatta. Összehangolva a piac és a civil társadalom képességeit, a törvényesség folyamatos tiszteletben tartása mellett, mindig a közjóra törekedve."
